Korszakhatáron?

2010-ben új politikai korszak kezdődött Hajdúnánáson, ami a polgármester bejelentése alapján 2024-ben fog – egy bizonyos értelemben – véget érni. Nevezhetjük Szólláth-korszaknak is, és ez talán nem túlzás: tizenhárom évvel ezelőtt valóban éles váltás történt (ahogyan az akkori szlogen hirdette), s nem csak a polgármesteri székben helyet foglaló személyét illetően.

Meggyőződésem, hogy a modern Nánásnak három nagy fejlődési időszaka volt eddig. Az első a Csohány-korszak (1884–1915). Ekkor épülnek fel a város reprezentatív épületei a mai művelődési háztól és a mai Hajdú Szállástól a városházáig és a gimnáziumig. Ekkor állítják fel a Kossuth-szobrot, és ekkor indul el a rendszeres vasútközlekedés Debrecen és Nánás között. Ekkor építenek téglajárdákat, ekkoriban nevezik el hivatalosan az első utcákat, és így tovább. Csohány László idol, a hajdúnánási politikatörténet olyan nagyszerű alakja, mint amilyen méltóságteljesen emelkedik gyönyörű kúriája fölé a kertjében álló hatalmas tölgyfa a Zrínyi utcában.

A második nagy korszak a szocializmusé, noha ennek a periódusnak a megítélése érthetően felemás. Kétségtelenül modernizálódik a város, ám ez az időszak országszerte együtt jár a hagyományos vidéki kultúra és városkép megsemmisülésével, az erőltetett iparosítással, a szabadsághiányos közállapotokkal, besúgásokkal, ideológiai ráerőltetéssel.

A harmadik korszakban most is benne élünk: 2010-ben kezdődött, és Szólláth Tibor nevéhez, valamint a hajdúnánási polgári jobboldalhoz kötődik. Az új városvezetés olyan lendülettel fogott munkához, hogy némi túlzással azt érezhettük, már az első négy-hat év alatt több kezdeményezés történt a városban, mint az azt megelőző másfél évtizedben. Ennek nyomán van ma európai nívójú játszóterünk (Ady Endre Lakópark), energetikailag felújított középületeink, saját pénzünk és márkánk, megyei kiemelkedő pozíciónk és még sok egyebünk, amelyekre büszkeséggel tekinthetünk, s amelyek egyszersmind ki is jelölik a következő városvezetés működési irányát. Ezt a több mint egy évtizedet „a saját erejére, kezdeményezőkészségére, önnön hagyományaiból megújulni kívánó, közösségre alapozó korszak építésére” törekvő kormányzási gyakorlat jellemzi, ahogyan azt egyszer már a Kommentár folyóirat lapjain kifejtettem (Hajdúnánás – egy magabíró város. Kommentár, 2022/1. 129–134.). Vagyis mindenekelőtt filozófiájában tér el a megelőző időszakoktól.

1990 óta, vagyis 33 év alatt mindössze három polgármesternek szavaztak bizalmat a hajdúnánásiak. Ebből az első városvezető csak négy évet, de az őt követő Éles András megszakítás nélkül 16 évet kormányzott, Szólláth Tibor pedig 14 évet fog jövő őszig. Ez tökéletesen mutatja, hogy a nánásiaknak a politikai stabilitás az egyik legfontosabb érték. Ezért fontos, hogy a polgári oldal jelöltjeként jövőre elinduló Nagyné Legény Ildikó 2019 óta alpolgármesterként működik a mostani városvezetésben, vagyis a legmagasabb szinten és első kézből szerez tapasztalatot arról, hogy milyen tudás szükséges egy város vezetéséhez, és hogy milyen kihívásokkal néz szembe egy olyan kistelepülés a 21. században, mint Hajdúnánás.

A jövő évi választásnak nemcsak az a kérdése tehát, hogy folytatódik-e a 2010-ben elkezdett kormányzási gyakorlat, hanem az is, hogy két, hosszú ideig regnáló férfi polgármester után vajon köszönthetjük-e a város történetének első női polgármesterét. 2024 júniusában kiderül.

Uri Dénes Mihály

Megjelent a Hajdúnánási Újság 2023. október 12-i lapszámában.