Hagyomány, tisztesség, kezdeményezés
Uri Dénes Mihály
Egy közösség vitalitásáról annak kezdeményezőképessége árulkodik. A honi közéletben hosszú ideig egyeduralkodó mintakövető gyakorlat a kezdeményezés helyett sokáig a puszta átvételt részesítette előnyben. Ez a gyakorlatban a nyugati mintakövetés konszenzusosságát jelentette, vagyis azt, hogy a jó politikai, társadalmi rendről, eszmei alapokról alkotott vélemények origója az volt, hogy azok miként jelennek meg nyugaton.
Ennek megvoltak a maga okai: a keresztény, konzervatív, nemzeti és polgári tradíciók mintáinak, kulturális történeteinek hagyományfolytonossága a több évtizednyi szocializmus alatt megszakadtak. Hogy az utóbbi időszakban a mintakövetést a mintaadás, illetve a mintakövetés vonatkoztatásai pontjainak megváltozása váltotta fel, azzal magyarázható, hogy az említett folytonosság helyreállítását nem lehetett pusztán a réginek a folytatásával elérni. Ahogyan Ernst Jünger fogalmaz: az „örökség megőrzésének puszta igénye nem elegendő.” A folytonosság helyreállítása egyszerre követelte meg a mintakövetést és a mintaadást, amely egyszersmind a hazai hagyományok revitalizálását is jelentette.
Hajdúnánáson a rendszerváltás 2010-ben kezdődött, hangzott el valamikor a kétezer-tízes évek elején. Ennek a mondatnak a többértelműségéből a kezdeményezőerőt érdemes kiemelnünk. Mert ami azóta jellemzi a várost, mindenekelőtt ezzel az erővel jellemezhető: felsorolni is nehéz, mennyi minden történt a mögöttünk hagyott évtizedben. A város történetének újra felfelé ívelő szakaszában vagyunk, amelynek a Kendereskert, a Bocskai Korona, a közétkeztetés átalakítása, a családok támogatása, az egyre erősödő együttműködés a Debreceni Egyetemmel stb. fontos útjelzői.
- július 17-én, majdnem napra pontosan huszonhárom évvel ezelőtt jelent meg először a Hajdúnánási Polgár című lap, amelynek kiadója akkor a hajdúnánási Polgári Kör volt – mintegy négy évvel megelőzve a polgári körök alapításának hullámát. A lap beköszöntőjében a szerkesztőség így fogalmazott: „Szeretnénk megmutatni, hogy létezik ebben a városban egy olyan cselekvésre kész erő, amelynek jelszava a tisztesség és a tisztelet.”
A Nánási Polgár nem jogutódja a Hajdúnánási Polgárnak, de értékrendjében, szellemiségében folytatója kíván lenni annak. Amint az lapunk nevében is megjelenik, az akkoriban és később sokáig még a közbeszéd fókuszában álló, manapság kissé háttérbe szorult polgári értékrendet kívánjuk erősíteni. Hogy mit jelent polgárnak lenni, éppoly nehéz kérdés, mint hogy mit jelent „európainak” lenni. Bizonyosan jellemvonása a polgárnak az említett tisztesség és tisztelet, amiként a hagyományokkal szembeni alázat, de a kezdeményezés képessége is. Az a tudat, hogy annak a nagy európai (nyugati) kultúrának a részese, amelyet ma paradox módon éppen a benne zajló destruktív folyamatoktól kellene megvédenie.
S végül annak a tudata, hogy az a hagyomány, melynek talaján áll, egyszerre magyar és európai, és egyszerre kötődik szűkebb pátriánkhoz, a Hajdúsághoz, Hajdúnánáshoz.